Fehér ló merül a tengerből elő
Vénusz
Vajon ő Vénusz csakugyan
a pezsgő habjaiban
kánkáni szoknyák
fodraiban
Vénusz. A rajtakapott
az ágy csipkéi között
Születés
akkor pedig ez angyal és
szól is: Üdvözlégy Mária
fiad lesz de férjed soha
készíts pelenkát főkötőt
lovas angyal hószínü ló
Az ablakból az angyal természetadta
egyszerüséggel lépett a természettanba
hajó volt jéghegyek közé fagyott
Tükrös szekrény ragyog
A szende lányka
az egyetlen ki látta
otthon nem mert soha egy szót se szólni róla
Vénusz pattan ki a
palackokból miket fölráznak
illata mint az osztriga
rózsálló háta vizesebb lett
akár a vándor üvegesnek
szikrázik rajt a napsugára
A hófehér ló jobbra sánta
ahogy patáját emeli
s a hajó-tajtékot lefröcsköli
Huszezer üti markát kapitány
ha estére Liverpoolban leszünk
Azóta sem láttam a tengert
(Ford.: Illyés Gyula)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése