Tegnap
volt az első tavaszi enyhe nap s ma már a méhek megkezdték a hordást. Bejártam
a rétet, hát egypár kikericset és nefelejcsforma virágot láttam.
Egy
méh a kaptár bejáró lapján bikamódra nekiment fejjel két érkezőnek, akik közül
egyik meg volt rakodva. Azok homlokot érintettek vele, azután kikerülték és
bementek a lyukon. Ez is utánok igyekezett. Az egyik kijövőnek öklelt ekkor
neki. Ilyen öklelődzést azelőtt is láttam, de azt hittem: idegen méhet zavar el
így az őr. Több méhünk nincs, mint az az egy család, így hát az egész
érthetetlen.
Nyitott
ablaknál szenderegtem ebéd után. Dongás ébresztett fel. Megismertem, hogy
méhdongás és nem dongólégy. (Ezt tegye kótára valaki, ezt a különbséget!)
Felnyitom a szememet, hát látom, hogy a méh Feszty három olajképét dongja be,
épp olyan szárnyalással, mint a virágcsoportok fölött szoktak lengeni.
Legtovább zengett a fehérruhás nőnél.
Talán
azt gondolta: virágok vannak a falon.
(Forrás: Gárdonyi Géza:
Mai csodák / A természet mindenségéből / -Dick Manó kiadása,VII. Erzsébet körút
14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése