Kaszás csillag messze-ragyog, messze-néz,
Kinizsi Pál, az volt ám csak a vitéz!
Dicső nevét kilenc ország ismerte,
Mátyás király csak fiamnak nevezte.
A töröknek ma is reszket a térde,
ha Kinizsi neve száll a fülébe;
hát még mikor színről-színre láthatta,
eget-rázó ordítását hallotta!
Acélból volt az ő harci dolmánya;
sárgarézből a sarkantyus csizmája;
buzogányán csak az ólom félmázsa,
Dőlt is attól a sok török rakásra.
Két nagy kardot szokott fogni kezébe,
így rontott a pogány török fejére;
a lábával egyet-egyet toppantott;
haragjában egyet-egyet kurjantott.
Nem nevelték őt selyembe, bársonyba:
legény vót csak a kinizsi malomba.
Fegyver helyett emelgetett zsákokat,
Csókolgatta a kinizsi lányokat.
Arra marsol Mátyás király serege,
A seregnek vagyon cudar melege.
Magyar Balázs megállítja a lovát:
- Mónár-legény, vizet adj, az angyalát!
Szól a molnár: „Tedd a kupát tányérra,
s tisztelettel nézz a tiszti gallérra!”
Pali legény fordul egyet csáléra:
másfél-mázsás malomkő a tányéra.
- Tyű, a lelkét a vasgyuró apádnak,
Pali fiam, állj be közénk huszárnak!
- Kapitány úr, mindig errül álmodtam:
törökverő huszár voltam álmomban!
Ettül fogvást török, lengyel, cseh, morva,
mindig avval esett be a pokolba:
„Nem jöttem én a magam jószántából:
Kinizsi Pál küld ide a csatából!”
Kenyérmező, Erdély legszebb mezeje,
törökvérrel pirosra van befestve.
Itt Báthory lefordul a lováról:
gondolkodik immár a mennyországról.
Kinizsi Pál hangja dördül a réten?
- „Hol vagy István? hol vagy kedves vezérem?”
Holtak közül felmozdul egy félhalott:
- „Kinizsi Pál, jóbarátom, itt vagyok!”
Dolog után jól esik a vacsora.
Vacsoránál vigan sipol a duda.
Kinizsi Pál félrevágja süvegét:
- Táncolhatnám: hozzatok egy menyecskét!”
- Aranyért sincs menyecske e vidéken:
elbujt a nép a töröktől féltében.
Táncolj magad, vitézeknek virága!
- Táncoljon a táncos kecske magába!
„Ide azt a szoknyás basát, ha nincs más!
Ugratósat fujj a sipon furuglyás!
Hadd mondja el ez a török az égben:
hogy mulatott Kinizsi Pál Erdélyben!”
Ötven csata, ötven dicső győzelem,
gróf Kinizsi főispán lett Temesen.
De nem olyan téntanyaló főispán,
hanem mint a fennvirrasztó oroszlán!
(Forrás: Gárdonyi Géza: Fűzfalevél, nyárfalevél... –
Költemények – Bp., 1904. Singer és Wolfner kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése