E csupasz torzó állva nem mer
Annak látszani még, ami:
Melynek fara lenne a tenger,
Egy kentaur melle, vállai.
Hol húsa rózsával teli
És ékes egy-két lanyha pelyhhel,
Ott kezd zöld irhát váltani
De egy vér tölti meg szinekkel.
Szegény kis félisten-leány,
Sokkal jobb szeretné talán,
Ha fürdőző nőnek tekintnék,
Hisz színleli csak, hogy lerázta
Magáról földünket s az ingét,
És fütyül az antikvitásra.
(Ford.: Somlyó György)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése