A hulla-termelő üzemben
Gondoskodnak a higiéniáról.
Naponta kétszáz elitélt
Áll a zuhany alá.
Kétszáz kis állat, pőre testtel,
Csak törzs-szám-karkötőt viselve.
Jóformán valamennyi fél
A víztől, vonaglik a testük.
Nem akarják ingük levetni.
Ámde a tengerész-gyalogság
Tudja, az édes-víz mit ér;
Úgy tisztelik a vitorlásokon,
Akár a szűzleányt.
Ledobják a köpenyt, a sapkát,
Hadd főjenek a sűrű gőzben.
Kagyló-formájúak a sapkák.
Tetveket andalít a hő.
Üvegház ez. A gőzgomoly
Furcsa virágzást rejteget.
Kaméliákat s televényt, mit
Télen-nyáron tenyésztenek.
Szegény testek, sok ifjú fácska,
A sárban gyökereztek, a
Hamis márvány igéretét
Lesitek, egyre álldogálva.
Mindenki tájnyelven kacag;
De egy mozdulat ismerős itt...
E biciklista, ki a karját
Dörzsöli, Párizs, ez te vagy.
Dráma a négerek sora.
Nem akarnak ott állni pőrén.
Teljes erőből ellenállnak.
A segélyhelyen elhaló
Erővel, kagylókból s a bánat
S a csönd köveiből való
Amulettet viselve bőrén
Mind rejti egyre még szemérmét.
Mind konvex-tükrön villanó
Feketeszín Antinoüs-kép.
Ha betegek, lilára válnak.
Köhögnek. Jaj, a szigetek meg
A krokodílok hova lettek?
Ó, hova lettek?
Szívünk megdermedt, négerek,
Csak közönyünk szeretni készen.
A ti testetek, lelketek
Tiszta, mint a korall az éjben.
A zuávok, ha zuhanyoztak
diákcsinyekkel évelődnek.
Övüket föltekerve a
Világ végéről társalognak.
A zuáv-sapkán van a sor most.
A 4-es zászlóaljbeli
Legények jobb fülükre húzzák.
A tarkót mélyen eltakarja,
Egy haj-rojt csüng alóla ki.
A 3-asok hátulfelül
Csapják föl. Födetlen a fül.
A 2-eseknél nyitva hordják,
A lebernyeg, oldalt lehajtva
Mindkét fülüket eltakarja.
Az 1-eseknél ugyanígy van,
Ám födetlen fülük kivillan.
(Ford.: Garai Gábor)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése