Roland Garrosnak,
Aki hadifogoly
Németországban
Garros én téged
Garros itt
mi
te Garros
nincs ás mint ez a fekete föld
Morane
Ebéd Villa Coublayban
A sztereoszkópban látható
valamennyi fényképed
Malmaison
A pázsit a méhek
Joséphine hárfája
nagy
ketté tört szárny
A szobájában laktál
a kedves kreol nő szobájában
Küstrin oly messze a Joanneban és a Lrousseban
Küstrint oly nehéz megtalálni a térképen
Garros a mi utaink
Azt hittem zuhanunk
és ez csak a te jeladásod volt
Az égen egy fonal kettévágja
a szív göröngyét
véget nem érőn
és felbukik az ember
de hiába:
ismertem vasmarkodat
pilóta
megszoktad a kenőolajat
buvárhallgatásunk felett
a halott város
megfordított képe
Kapaszkodj erősen Garros
kapaszkodj erősen a vállamba
Dante és Vergilius
az örvény peremén
most én viszlek magammal
a tinta léghajósa
én
Ím az én légi bukfenceim
az én magassági rekordjaim
Hiábavalón ne kérdezz többet
mert süket
az én szelemben motorom és védőálarcom
szándékosan
választalak téged emberek foglya
nem tiltakozhatsz
az én testvéri ajándékom ellen
Indulás együtt az egész üzemmel
Felzugnak a gépezetek
Ime a roppant dzsezz-zenekarok
a rövidzárlatok
a hold arca vonaglik
Egy hajtórud másik hajtórudra rim
egy dugattyu a másik dugattyura
egy csavar ezer csavarra
de egyféle a másfélére soha
kapcsolatuk
távoli csupán
egyazon olaj kering a csuklók között
a gyászos fogorvosi székben
a halálraitélt amerikait
amperek lepik el
s a kár egy hajó
alámerül
Ime az engedelmesség éneke
szerény rabszolgaszerepünk
te pedig
ólomangyal vagy Garros
szép és szomoru a te tragikus sorsod
Sulyosak vagyunk szegény barátom.
(Ford.: Kassák Lajos)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei, Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése