Lejt a tetőm piros palában;
Fölötte déli nap lobog.
Seine és Oise tavasz havában
Régente lágyan ringatott.
Nagynéha egy-egy rózsa zsenge
Szirmát hullatta álmatag;
A déli szél, mely gyötri, lengve
Himbálja, matróz, házadat.
Gyöngyök kínai tengerekben.
A néger búvár buborék.
Már nem vagyunk gépemberek sem.
Páncélba rejtőzött az ég.
Győzelemre viszi hazánkat
Egy ismeretlen rózsaszál;
Mezítelen mutasd a vállad:
Arcod fejből tudom ma már.
(Ford.:
Szegzárdy-Csengery József)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése