Gárdonyi Géza: A bogár nyelve

Egy októberi napon betéved hozzám egy darázs; ez a közönséges fekete-sárga derekú, amelyik ősszel a szőlőt lepi.

Hát betéved hozzám és dongja erősen az ablakot. Mindenképpen át akar menni az üvegen.

Nem volt időm hogy kibocsássam: le kellett mennem sürgősen a városba. Délután mikor ismét a szobámban vagyok, látom, hogy a darázs még mindig nyomkodja a homlokával az üveget.

- No nyomorult fráter, te megéhezhettél abban a munkában, - mondottam.

És hogy a darázs az ablak alsó szélén pihent egy morzsalék sárgacukrot toltam eléje csiptetővel.

A darázs mohón kapott a cukorhoz. Fölvette, forgatta, de se nem rágta, se nem nyalogatta. Darabig babrált vele, aztán elfordult tőle.

Ebből láttam, hogy a darázs rágni nem tud és hogy nyála nincsen.

Hogy teljesen meggyőződjek a tapasztalatomról, egy csepp vizet tettem csiptetővel a cukormorzsára, és így toltam a darázs elé.

A darázs akkor mohón szopogatta el a cukorról a nedvességet.

(Forrás: Gárdonyi Géza: Mai csodák / A természet mindenségéből / -Dick Manó kiadása,VII. Erzsébet körút 14.)