Nem feszes kreton-kelme tartja
Az asztalt, mely majd összeroppan.
Rajta Pomóna telt kalapja,
Bent borotvált őszibarack van,
S érett fürt, mint az ár, amit már
Köpködő vincellér tapod,
S algákra fölfeszítve himbál
A nap-barack, hullván ragyog.
Öblöcske, sirály leng az égen,
Alább kármin-színű a lakk:
Fülesbagoly-pofát mutat
A kettétört alma a kézben.
Rózsánál közönségesebb
Mindez, ám a zápor - csobogva
Kidőlt kacajodra, Pomóna -
A fűzfára friss fényt veret.
(Ford.: Garai Gábor)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése