Az ősz hajtól, ha fiatalok hordják,
Élénk az arc és selymes lesz a szem;
Tavaszidőn a szép olajfa lombját
Éppilyen örvendve nézegetem.
A tenger friss nedvével átitatta
Lassan a görög partok fövényét,
Hogy kettős magvú gyümölcsöd, olajfa,
Együtt rejtse Vénuszt és Kübelét.
Galambősz ifjúságotok varázsa
Kedves, ki téli nap vagyok,nekem,
S ki, mint ti, úgy hajtom a szűzi rózsa
Fölébe ifjan őszülő fejem.
(Ford.: Somlyó György)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése