Az evezős, faangyal, a nagy nyugalomból
A csónakon, te hű, te tétova, feléd
Lebbenti gyémántostól és struccmadarastól
Habzó lovú, smaragd hintón Aphroditét.
E roncsok: kanna, váz, árboc, horgony, medúza,
Vízbefulók szeme sok tengermélyi boulevard
Víz-zöld, nagyvárosi kirakatába hull már,
S hátrál a tenger és a nyálát visszahúzza.
Kalapot, inget a kezem gyorsan leránt,
Ledőlök meztelen, hajótörött e parton,
S a bőszült nyárhevét önmagamból kihajtom,
A felhámunk alatt rejtőző indiánt.
(Ford.: Vas István)
(Forrás: Jean Cocteau válogatott versei - Európa Könyvkiadó
Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése