2017. okt. 6.

Jean Cocteau (1889-1963): Tavasz a tenger fenekén



I.
A tenger aljának is megvannak az évszakai. Akár a földön, az egyik legszebb a tavasz. Rügyet hajt a korál és tele tüdővel szivják ki-be a kék vizet a szivacsok. Piros aggancs-erdő neszel a hajócsavar zajára. Nagy magasról, a tenger egeiből érkezik. Néha léghajós esik a tenger egeiből. Lassan libeg s a homokba hemperedik. A virágok talponállva alszanak és nagy csapat számra intenek bucsut. Korcskezű halak települnek rájuk. A tengernek nagy csónakokat adnak. A világitás meg a diszlet hatására az ember nem egyszer fényképésznél hinné magát. A sarokban buborék-csokor sistereg. Abból a kis csapból árad, amely a sós vizet cseréli.

(Ford.: Illyés Gyula)
(Forrás: Jean Cocteau válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése