I.
A
tenger aljának is megvannak az évszakai. Akár a földön, az egyik legszebb a
tavasz. Rügyet hajt a korál és tele tüdővel szivják ki-be a kék vizet a
szivacsok. Piros aggancs-erdő neszel a hajócsavar zajára. Nagy magasról, a
tenger egeiből érkezik. Néha léghajós esik a tenger egeiből. Lassan libeg s a
homokba hemperedik. A virágok talponállva alszanak és nagy csapat számra
intenek bucsut. Korcskezű halak települnek rájuk. A tengernek nagy csónakokat
adnak. A világitás meg a diszlet hatására az ember nem egyszer fényképésznél
hinné magát. A sarokban buborék-csokor sistereg. Abból a kis csapból árad,
amely a sós vizet cseréli.
(Ford.: Illyés Gyula)
(Forrás: Jean Cocteau válogatott
versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése