Hulló levél, bánatos virág hirdeti a mulandóságot.
Fázós szél rohanja meg a fák koronáit, virágok levelét s az
hull,... hull betegen, elsárgultan, nem törődve azzal, hogy mely tájra ragadja
magával a vihar és hol lesz belőle sár, hol borul rá hideg „fehér szemfedél”...
De ím a halni készülő nagy természet fölött valami édes, megszokott
hang üti meg szívünk. Tudjuk, honnan jő ismerős előttünk; hol örömet okozott,
hol fájdalmat, midőn sírásra hív.
Szelíd, fájdalmas e hang, amint bánatos búgással rezeg a
nyirkos őszi légben, s mélán, elhalóan suhan keresztül a haldokló táj fölött.
... Harangoznak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése