- Legenda –
Eltünt a király jobbkeze!
Eltünt, eltünt, elrejtőzött!
Az a nemzetáldó jobbkéz,
Az a kéz, mely ellenséget
Földre verni oly erős volt,
Mint hazáját boldogítni.
Az a kéz, mely oktatásban
Fáradatlan, - esküvésben
Oly szilárd, - törvénykezésben
Oly igaz, oly tiszta volt.
Az a kéz,mely nemzetének
Két hazát tudott szerezni –
Egyet itt lenn, mást az égben.
A királynak jobb keze
Nincs sehol, nem lelhetik meg
László király koporsóján
Emelgetik a kőfedélt
Országnagyok, bölcs férfiak.
De nem birják fölemelni.
Százan-százan hozzáfognak,
Százan-százan kifáradnak,
A kő még sem mozdul el.
Sír a nép s imádkozással
Jő segitni bűvös munkát,
Hős leventék kardjaikkal
A követ feszengetik.
Kard törik; szél hord imát el,
Egyik sem segit a terhen.
A kő csak nem mozdul el.
Szól az érsek, a hazának
Ősz fejü bölcs hitvezére:
„Mind hiába a törekvés!
Föl nem nyilik a koporsó,
Kő nem mozdul el helyéből,
Nem segit kard és erőszak,
Nem segit imádkozás sem,
Sem halandó ember-ész itt.
Égi terh ül e kövön! –
A míg a királyi jobb kéz
Nem kerül meg, - a koporsó
Nem nyilik fel: zárva lesz!
Az a kéz, mely ellenséget
Földreverni oly erős volt,
Mint hazáját boldogítni.
Az a kéz, mely nemzetének
Két országot alkotott,
Egyet itt lenn, mást az égben;
El nem múló két országot
Míg az a kéz nem kerül meg,
Addig munkán nincsen áldás.
**
A mint a királyi jobbot
Orvok, a kik rejtve tarták,
Átadák; - megnyilt a kő is.
Kakas Márton: Jókai Mór
írói álneve
(Forrás: Kakas Márton
politikai költeményei – Kiadta Jókai Mór – Pest, Emich Gustáv 1862.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése