Énekli a király távozása
után
a távozni készülő
főuraknak, kik
a királynál a
trónöröklés ügyében
bizalmas megbeszélésen
voltak.
… Volt egy molnár – magyar ember,
Valahol fönt Visegrádnál…
- Szorgalmasabb és derekabb
Nem volt messze őnálánál…
Volt őneki malma, földje,
Háza, bortermő szőlője;
Óh, de mindez mit sem ér,
Megkaphatni aranyér, aranyér…
De van ami drágább pénznél,
Érte kincset elcserélnél;
Különösen ahol kéne,
Odadnának mindent érte…
- Teli garat, pince, gádor,
Aranypénz ládafiából
Kívánkozik nagyobb helyre,
Fiadzik, nem fér egy helybe,
Szaporodik a föld, birtok,
- Víz hajtja a vízimalmot,
Kopog benne lassú szú,
Azt kopogja: nincs fiú, nincs fiú!...
Molnár gazda deres fővel,
Beszélget a malomkővel:
Hiába minden, - kincsed ontod,
Engem valaki megrontott;
Malom, arany, föld, sváb asszony
Nem elég, hogy kedvet adjon,
Kié lesz a munkám bére,
Ha nincs, ki helyembe lépne!?...
Molnár búsul, ernyed izma,
Kergeti bús gondolatja,
Bús az idő, télre jár,
Varjú károg: kár, kár, kár!...
Ha nincs fiam, majd lesz nékem,
Jó az Isten, majd ád nékem.
- Lett is néki nemsokára,
Aminőnek nem volt párja…
S ahogy felserdül, oda veszi,
A malmot is ő vezeti…
S hogy ne legyen bántódása,
Mindenét reá testálja…
S ahogy meghótt, - szép magzatja
Malmot tovább igazgatta,
Míg a derék ifiú
Rájött, hogy ő csak fattyú…
A törvényőr, bíró mondta,
Hogy nincs néki ahhoz jussa.
S aztán minden szétesett,
Malom, birtok füstbe ment…
Nem volt istenáldás rajta,
Felment mind a racapacra…
Volt egyszer egy nagy király, jó király,
Bámulta a nagy világ, nagy világ…
Hírét zengte minden szív, minden száj,
Nem volt fia, - jaj de kár, jaj de fáj!...
Forrás: A Természet 17. évf. 12-13. sz. 1921. júl. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése