„Nagy Bercsényi Miklós
kesereg magába…”
Vadászcimborák, gyújtsunk hát pipára,
Füstjétől ne lássunk, ne gondoljunk túlra,
Hol cseszki patrul őrzi szép vidékünk,
Mely nemes vadat nem terem már nékünk…
- Leszállt az est, kezdjünk szomorú danába:
„Nagy Bercsényi Miklós kesereg magába!”…
Öljük körül, élesszük a tüzünk,
Amíg a multban mind elmerülünk,
Szálljunk előre, hátra röpke szárnyon,
Hogy szegény szívünk annál jobban fájjon…
- Egész világ búja legyen a pohárba:
„Hogy elfogyott néki, minden katonája!”…
Cimborák, hűs szél iramlik a tarlón,
Csak egy-két csillag pislákol fenn gyarlón,
Farkasvonítás hallik nem is messze.
Jó puskánk ide, - legyünk fegyverkezve…
- A nyárnak,napsugárnak vége lett:
„Fütyül a szél Kézsmárk felett!”…
Álmodjunk, - legyen ám valaki ébren,
Ki keresztül lát éjjelen, sötéten,
Hogyha majd túlról hívó szó repül,
Ott lehessünk mindnyájan emberül…
- Addig a szív pihen, vár és eped:
"Édes hazám, Isten veled!”…
1920. szeptember
Forrás: A Természet 16.
évf. 17.-18. sz. 1920. szept. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése