Óh mint szeretnék tengerre szállni,
Hegyekre mászni, csúcsokról látni,
Repülni gőzzel, repülni szárnnyal,
Délre siető vándormadárral…
Óh mint szeretnék csak menni, menni,
Suttogó szellő, vad vihar lenni,
Elvándorolni, költözni messze
És felolvadni a végtelenbe…
Nem tudni, látni, óh be jó lenne,
Nem félni, mi vár jövendő percbe,
Élni, álmodni bűbájos álmot
Feledni mindent, egész világot…
De hová mennék, hová mehetnék?
Hisz bárhol lennék, tovább szenvednék.
Nekem gyógyulást sehol se adnak,
Nincs sehol helye szegény magyarnak…
Forrás: A Természet 18.
évf. 7-8. sz. 1922. ápr. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése