Bánattól terhes estelen,
Amikor minden nyugszik, elpihen.
A csillagokat várom…
Jön-e mihozzánk üzenet,
Számítgatom a perceket,
A csillagokat várom…
A mennybolt tündöklő taván,
Várom mit üzen ős Turán.
A csillagokat várom…
Csillapul a kín, szenvedés,
Míg szemem messzeségbe néz,
A csillagokat várom…
S ha feltűnik fent egy betű,
Lelkem olvasásába elmerül,
A csillagokat várom…
Igen, óh látlak, értelek,
Átfutok rémes téreket,
A csillagokat várom…
Melyikkel jő az üzenet
S üzenhetek én is neked.
A csillagokat várom…
Mindegyik egy könny, egy sóhaj.
Elbeszéli a multakat,
A csillagokat várom…
Tudom, hallgatni, tűrni kell.
Addig, míg jön az égi jel,
a csillagokat várom…
S várom a vérző csillagot,
Mit népem jajja, átka hoz,
A csillagokat várom!...
S ha jön majd, lángsugáritul,
Az egész világ megvakul,
A csillagokat várom!...
S kitör a vulkán, gyötrelem,
Lávaként ömlik nemzetem,
A csillagokat várom!...
Újongva e szent estelen,
Feldobom véres szivemet,
A csillagokat várom!...
*
… Amikor minden alszik és pihen,
Én az égboltot figyelem.
A csillagokat várom,
A csillagokat várom!...
Forrás: A Természet 17.
évf. 9-10. sz. 1921. máj. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése