Vad lázban égve tűrni, várni,
Cserepes ajkkal csókra vágyni,
Ostromolni elérhetetlent,
Farkasszemmel nézni az ellent,
A telt pohárt a földhöz vágni,
Vaknak lenni, szem nélkül látni
És készülni a fellegekbe
És nyögni szótlan, rabbilincsbe;
Mindent, mindent titkolni, zárni
És várni, várni, - egyre várni…
Verítékes párnán feküdni,
Egy csepp vízért nyögni, epedni,
Kavargó, rút örvénybe jutva,
Halálhörgés közt fuldokolva
Számlálni zárt barlangnak éjét,
Hallgatva kígyók sziszegését,
Epedni, hogy mikor lesz reggel
ott, hol a nap sohase kel fel,
Éhtől űzve gyümölcs közt járni
És várni, várni, - egyre várni…
Látni a kripta éjsötétét,
Hallani a szú percegését,
Beszegezve a koporsóba,
Várni, mikor jön el az óra,
Eltemetve tetszhalott lenni,
Élni és feltámadást lesni,
Akarni, de semmit se bírni,
Mindég, mindég csak hinni, hinni
És tűrni, tűrni, jöjjön bármi
És várni, várni, - egyre várni…
Forrás: A Természet 18.
évf. 19-20. sz. 1922. okt. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése