Ha a kétely mérges tőre
Megsebezte már szive’,
Ha ki is húzták belőle,
Meggyógyulnod nem lehet.
Űzd el százszor a gyanakvást,
Mind a százszor visszatér,
s maró kínja – mert nem ad mást –
Mind a sírig elkísér.
Mert ha egyszer porba omlott
Önalkotta istened,
Könnyeid’ hiába ontod,
Életre nem keltheted…
S ha tudod, hogy hited veszve,
S visszanyerni nem fogod,
Élni vajjon kedves lesz-e,
Hogyha élni nincs jogod?
És ha mégis daccal, gyáván
Élni vágyol – hova jutsz?
Eltiporva, búsan, árván,
Vesztett hittel élj, ha tudsz!
Forrás: A Természet 18.
évf. 3-4. sz. 1922. febr. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése