Zord ősz jöttével, lég zarándoka,
Te látni mégy, mit szived, lelked áhít,
A Nilust és Olaszhon rózsafáit,
S lakást cserélsz csupán, hazát soha.
Szivedbe, míg bolyongsz ide-oda,
A honvágy egyszer mégis tán beállít,
Lángként kigyúl és lelkedbe világít
Legelső fészked édes otthona.
ha majd pihenni fáradtan, letörten
Leszállsz az Apenninek erdejére,
Olajfalombos márványhalmokon,
Egy kertövezte házat lelsz a völgyben,
S ha új urának nincsen ellenére,
Köszöntsd nevemben, én zarándokom!
Ford.: Zoltán Vilmos
Forrás: A Természet 16.
évf. 19.-20. sz. 1920. nov. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése