Olyan jól esik kipillantani
Melegre fűtött, szobám ablakán…
Az ólomszürke ég felhőiből
Fehér hópelyhek hullanak – szaporán…
Óh itt van a tél ! Most bontja leplét…
S az alvó tájra lomhán ráterül…
A fák, a házak, szóval a természet
Egy színbe folyva egymásba vegyül!
Egy kis cinege, cin… cin… szól szomorún
S búsan települ le egy ág felett…
S a felrezzenő szellő… mi volna más?
Alvó természet vesz lélegzetet!
Forrás: A Természet 15.
évf. 2. sz. 1919. febr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése