Hajrá! Csak rajta hát, marjuk most jól egymást!
Lehullott már rólunk a régi lánc!
Ide a poharat! No meg a vén pipát!
S azután jöjjön a jól ösmert tánc!
Kevesen lennénk? Hej, csapunk mi olyan lármát,
Hogy egész Európa összeszalad!
Szapuljuk csak egymást, - elő a szennyessel!
Szabadok vagyunk, hát mindent szabad!
Hallod-e, jó öcsém? Szent-e a korona?
Van-e már királyod? Igen vagy nem?...
Tán királyt választasz?... Ej, beléd kötök én!
Akármit felelsz is, - mindegy nekem!
Hogy túl a sorompón… vágyódó magyarok
reszkető lélekkel figyelnek ránk!...
Barátom! Bolond vagy! Most nem ez a fontos!
Majd lehull magától a rossz palánk!
Kívül is, bévül is, mulat az ellenség?
Lesi a percet… és nyakunkra hág?
Ejnye, hát nem tudod? Hisz’ mindig ilyen volt
Ezer év óta a magyar világ…
Dolgozni kéne most? Ebbe’ van valami…
Minek a fáradság? – Más se teszi!
Repül a sült galamb…! Lesem a többit!
Vajjon a jólétet honnan veszi?!
parányi titkokat felfúvok jó nagyra!
Sandítok jobbra – de – balra is!
Kockára teszem az egész kis országot…
de ha kell – játszom én – balra is!
Ej! Te sírsz? Barátom! Félted a szép hazát?
Siratod elvesző, széthulló néped?
Könyező szemekkel nézed a zászlónkat,
Amit a mi sorsunk rongyokká tépett?
Igaz! Van valami… most már én is érzem,
valami, ami itt belül úgy mar…
Valami, ami a fülembe súgja, hogy
Állj meg, állj! Fordulj meg szegény magyar!
Eh! Bolond költőim, minek is beszéltek?
délibáb-kergetés a ti világtok!...
Hisz’ úgyis hiába… egy ezredéve már,
Hogy köztünk lappang a turáni átok!...
Forrás: A Természet 18.
évf. 5-6. sz. 1922. márc. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése