Óh szép az Észak, Ossian csodás hona,
Melyet borít örök tél szűz hava…
Szép az örökzöld, égbenyúló fenyves,
Mit ember nem járt csúcsok lánca környez…
S ahol a titkos északfény világol
És fjordok kristálytükreiben lángol…
Óh szép a tenger, kék egével a Dél,
Szépségihez képzeletünk se ér…
Hol édensziget virágékes partján
Kagylókat rak ki zenélve a hullám…
És szépségektől mámoros lakói
Lelkét ringatják csillagok világi…
Óh szép az élet nagyváros ölében,
Merülve árnyban, megfürödve fényben…
Szédülve szépben, rútban, - rosszban, jóban,
Hol nyomor s pompa izzik egy kohóban…
Hol száguld a gép, siklik órjás hajó
És nincsen ehhez nálunk fogható…
Szép a világ, ez a bűvös talány
És legkoldusabbak, mi vagyunk talán…
És biztató, bátorító remény
Alig süt ránk, egész föld kerekén…
Mégis, - bár mennyország ragyogna rám,
Legszebb Te vagy, szegény, árva Hazám!
Forrás:
A Természet 18. évf. 13-14. sz. 1922. júl. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése