2020. júl. 9.

Kiss Dezső: A békevonat



Siklik, kígyózik egy vonat
Idegen, téli tájon,
Mint egy sötét árny suhan át,
A szűk magyar határon…

Sötét gyászfátyol leng vele,
Ablaka itt-ott fényes,
Úgy pislákol, oly szomorú,
Mint a halotti mécses…

A kopasz erdők ágain
Megriadt hollók, varjak,
Kísérői egy darabon
Itt-ott, a gyászvonalnak…

Hull rá egyhangún, kopogón
Hó, dara jeges cseppje,
Mintha csak szegény magyarok,
Kísérő könnye lenne…

- Menj, menj szomorú, gyászvonat,
Sok országokon által,
Ismertesd meg a népeket,
Szegény magyar hazával…

Indíts meg emberszíveket,
Fűzd össze hosszú láncba
S e lánckerítést feszítsd ki,
A bús magyar határra…

1920. január 5.
Forrás: A Természet 16. évf. 1-2. sz. 1920. jan. 1-15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése