Ahányszor a buzaföldön
Ballagok keresztül,
Szivem egy bús sejtelemtől
Mindig úgy megrezdül.
Kasza-csengés mindannyiszor
Bánkódásra késztet:
Látom a sok szétkaszabolt
Puha, meleg fészket.
Hány anyafürj sír fiáért
Ott a vetésben szét
S hány fióka siratja ott
Az anyafürj vesztét.
S estefelé, ha langy szellő
Suhan át a táblán
Hallom amint fel-fel zokog
Itt-ott egy fürj árván.
De azért az arató dal
Csak zeng vígan szólva.
Én istenem, mert hiába
Ez a világ sorja.
Forrás: A Természet 10.
évf. 1. sz. 1914. júl. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése