Domokosné vendéget lát,
Hazakerült, szép magzatát
Dédelgeti édes szóval,
Traktálgatná minden jóval,
De üres a kamarája.
Gondol egyet s hamarjába’
Vizet merít a kis kúton.
„Gyere elő, édes tyúkom…”
Kendermagos kicsi tyúkja
Megindul a végső útra.
Ez a tyúk a szemefénye,
Egyetlenegy kincsecskéje.
Zabszemet kér… Ölbe veszi,
Sírdogálva etetgeti,
Megitatja a kis kúton,
„Igyál, igyál, édes tyúkom…”
Sűrű könny van a szemében,
Éles kés van a kezében.
Megvillan… a szíve sajdul,
Halkan, búsan föl is jajdul.
Csurog a tyúk piros vére
Rücskös-ráncos vén kezére.
Vérrózsák a hideg kúton.
„A fiamért, édes tyúkom…”
Forrás: A Természet 17. évf. 15-16. sz. 1921. aug. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése