Röpke szellő, lágyan muzsikálgat…
Enyelegve rázza meg a fákat;
Illatosabb lőn a völgy, - a róna…
Nyiladoz a virágok bimbója.
Fönt a légben: vadmadarak szállnak…
A bogárkák élénkebbé válnak;
Csalogány zeng lenn a bokor alján:
Dalától csak úgy zeng-bong a magány.
Zöldül a rét, virág, gyepű s fű kél:
Meg-megrezzen a fákon a levél;
Miként a fű… ifjúl a természet…
- Megtoppant előtte az enyészet!
Szende szellő olvadozva, - lágyan…
Meg-meglebben: - eljöve a vágyam!
Óh természet! De szeretlek téged!
- E kis dalban – hálálkodom néked!
Kótaj
Forrás: A Természet 15.
évf. 3. sz. 1919. márc. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése