2020. júl. 9.

Gegus Dániel: Virágélet



Útszéli porba, lent hervadni látok
Néhány maroknyi elfonnyadt virágot,
Narcis van közte, bájos orgona,
Ragyogó május legszebb mosolya.

Lenyúlok érte, felveszem kezembe
És gondolom: oh, mennyit vétkezel te,
Ki múló kéjért könnyen, gondtalan
Rombolsz s a virág élte oda van.

Mert a virágnak is van lelke, élte,
S ha durva kéz durván nyúlik ki érte,
Illatlelkét pár órát tartja tán’
S meghal szeliden, élte hajnalán.

Forrás: A Természet 18. évf. 11-12. sz. 1922. jún. 29.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése