Útszéli porba, lent hervadni látok
Néhány maroknyi elfonnyadt virágot,
Narcis van közte, bájos orgona,
Ragyogó május legszebb mosolya.
Lenyúlok érte, felveszem kezembe
És gondolom: oh, mennyit vétkezel te,
Ki múló kéjért könnyen, gondtalan
Rombolsz s a virág élte oda van.
Mert a virágnak is van lelke, élte,
S ha durva kéz durván nyúlik ki érte,
Illatlelkét pár órát tartja tán’
S meghal szeliden, élte hajnalán.
Forrás: A Természet 18.
évf. 11-12. sz. 1922. jún. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése