Lement a nap, - de itt hagyta
Sugarát,
Egyik felhő a másiknak
Adja át.
A piros fény mint a labda
Vándorol,
Nézem, nézem – egyszerre csak
Nincs sehol.
Csendes szellő, esti szellő
Fujdogál,
Egyre halkabb, egyre némább
Lesz a táj.
A természet bágyadt szemét
Lezárja,
Altatgatja az esthajnal
Homálya.
Szétterül az est a csendes
Víz felett,
Fönn a parton elmélyedve
Lépdelek.
Mintha lassan a folyó is
Megállna;
Éjszaka lesz, hova menne
Tovább ma?
A szabadban altató csend
Mindenütt,
Valahol a távolban egy
Óra üt;
Álomhangja lágyan cseng a
Légen át,
Mintha szólna: szép természet
Jó’jszakát!
Forrás: A Természet 7.
évf. 20. sz. 1906. jún. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése