2020. júl. 9.

Apor László: Erdőzúgás



I.
Az erdőn hűs az éj,
Reszket a sárga lomb –
Tar fák között a szél
Fel és alá bolyong.

Egy-egy levél pereg
Alá, mit szél legyint –
Oh, hulló levelek,
Oh szálló éveink…!

II.
Sápadó hold, néma árnyak,
Lomb, a mely szélben recseg
S fent az égbolt végtelenjén
Villámterhes fellegek.

A lesárgult, őszi tarlón
Imbolygó ködoszlopok –
És e rémes némaságban
Csak az én léptem kopog…

Halkan, mint egy árny, megejti
mély boru a lelkemet:
Mintha itt járnék zörögve
Saját koporsóm felett…

Forrás: A Természet 7. évf. 21. sz. 1906. nov. 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése