I.
Hajnali tájon lebegő álom,
Égi zsolozsma szózata leng…
Pacsirtaszóra éled a róna,
Ének az égen, csönd idelenn…
Pirosló reggel, madársereggel
Ébred az Élet: a szerelem…
Virágok álma terül a tájra,
Új dalok égnek a szívemen.
II.
Hogyha minden öröm után
Egy-egy virág fakadna,
Szívem berkeiben talán
Rózsabokor virulna.
De ha minden bánat nyomán
Csak egy könnycsepp peregne,
Szívem kertje vízirózsák
Oceánja lehetne…
Forrás: A Természet 18.
évf. 13-14. sz. 1922. júl. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése