Erdő füve, mező virága
Virít még tarka színbe mind,
De az enyészet sárga ujja
A lomb közül előre int:
Közelg az ősz!
Még tűz a forró nap sugára
De a madár már nem dalol.
Búsan tekint a déli tájra
A poros, szürke lomb alól:
Közelg az ősz!
A föld szíve tán nem dobog már;
Nyomasztó, kínos, tompa csend.
Mégis mint hogyha szállna sóhaj
A földön és a légbe fent:
Közelg az ősz!
Mintha súgná fűnek, virágnak:
Élvezd a fényt, az illatot;
A nyár ezer bűvös csodája
Holnapra fonnyad mind s halott:
Közelg az ősz!
Már lantomon is ritkul a dal
S ha szól is, haj be szomorú.
Az ifjúságnak vége, vége,
Színes virága összetépve
S a hervadás szellője fú:
Közelg az ősz!
Forrás:
A Természet 11. évf. 15. sz. 1915. aug. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése