Növény, melyet tövéről rég letéptek,
Nap miért ragyog rád, szél meg miért legyint?
A csonka gallyról többé lomb nem int,
S gyümölcs és termés rajtad meg nem érnek.
Hazám földjéből engem is kitéptek,
S most száraz lombként szél sodor megint.
Feléledek-e még? Ki rámtekint,
Bús romnak vél, mit sorscsapások értek.
Az örök lég, nap éltető sugára,
Vagy szent vizeknek kristálynedve tán,
Mi megújhodást hozhat még nekem?
Zöldelni késztethet-e valahára
Az új talaj? Vagy árny s halál csupán,
Mikért görnyedve kellett küzdenem?
Ford.: Zoltán Vilmos
Forrás: A Természet 16.
évf. 19.-20. sz. 1920. nov. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése