Nagy farsangunk volt!... – no tölts a pohárba!...
Fogunk megzápult, megromlott a gyomrunk,
Szemünk kiverték és jól hasbarúgtak,
Megropogtatták kemény magyar csontunk…
Mit szóltok ehhez híres kurucok,
Rákóczi népe, Kossuth Lajosok!?...
Nohát megtörtént!... – míg keményen álltunk
A muszkával, franccal, ráccal, rumunnyal,
És a híres ánglus is véres fővel
Ismerkedett meg híres ős kardunkkal,
Pár girhes, tincses, batyus ivadék
Látott el minket, - én is ott valék…
Óh átok, poklok!... – tölts hát a kupába,
Had hörpintsem ki Tokaj minden nedvét
S had csapom falhoz! – s aztán újra megint
Töltsetek meg mást és adjatok ismét,
Hogy feledjek, ha bírok, ha lehet
És ne fájjon, hogy látlak titeket…
No kómék, no, hát már most mit csináljunk,
Hogy, mikép csináljunk itt vissza mindent,
Hogy állítsunk fel a régi helyére
Ledöntött templomot, családot, Istent,
Hol kezd nekünk egy kissé fényleni,
Hol kezdjünk el újra építeni!?...
…Csak akkor lesz itt béke e hazában,
Csak akkor fog itt helyreállni minden,
Ha köztünk mételyes áruló fajzat,
Hazátlan rongy, bitang söpredék nincsen,
Csak az menthet meg, csak erre iszom,
Erre kél újra „vivát!” ajkamon…
… No igyekezzünk, - rántsd válladra mentéd,
Rajta, egyengessed a lábaszárad,
Szíjjazd magadra a szegletből újra,
Kicsorbult régi rozsdás fringiádat,
Húzd szemedre régi, rongyos kucsmád,
Hogy e gyászos éjjelt meg ne tudják!...
Gyerünk lassan, kémleljünk levegőre,
- Mintha pirkadna már a hegyek ormán…
Fogadjuk meg szentül az Istenünknek,
Bűnbánóan áldozva oltárunknál:
Vagy ragyogni fog újra kardunk,
Vagy meghalunk, - mind elpusztulunk!...
1919. december
Forrás: A Természet 16.
évf. 8. sz. 1920. ápr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése