Évre év tün… száll az idő,
Mint égen a vándorfelhő.
Észrevétlen suhan tova, -
Csak az arcon és a szívben
Marad nyoma.
Minden tünő év az arcon
Egy-egy újabb barázdát von.
S minden tovaszálló évvel
Több a szívben egy-egy hervadt,
Tört reménnyel.
Forrás: A Természet 17.
évf. 1-2. sz. 1921. jan. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése