I.
Ilyenkor szeretnék meghalni,
Mikor nem csábít az illatos nyár.
Mikor szemfödője hull a természetnek,
Mikor ő is a halálban
vár…
Ilyenkor szeretnék meghalni,
Síromra majd ő hullatna könnyet,
Reám hullana a sárga levél,
Amely betakarja a földet…
Ilyenkor szeretnék meghalni!
Síromon nem nőne pompás virág,
Amely egész éltemben nem vala részem,
- Reám hajolna a száraz ág…
II.
Kopár, hervadt bokron alján
Merengek a holt föld arcán…
Mindenütt pusztulást látok,
Elhervadtak a virágok…
Elment a csalogány, fecske,
Elmult a természet kedve,
Koporsó az ég föléje,
levélből van szemfödője…
Így szeretnék én meghalni,
Ily szemfödőt vágyom kapni,
Hullongó sárga levelek
Temessetek, temessetek!
Forrás: A Természet 17.
évf. 21-22. sz. 1921. nov. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése