Réges rég volt, - talán nem is igaz,
- A múló idő mindent behavaz… -
Forró nyár volt, pompába öltözött,
Boldogság úszott a vén föld fölött,
Illat szállott, a gyümölcs érett lázban,
Amikor, egykor, boldog ifjúságban,
Egy kis faluban jártam…
Sejtelmes, vágytól terhes este volt,
Az ég kék selymén ragyogott a hold,
Illatozott a sok virág s a hársfa,
Fürödtem benne s a csillagsugárba
S várt rám egy kis lány, egy kis fehér házban,
Olyan, aminőt álmaimban láttam,
Egy kis faluban jártam…
Azóta, sok, sok esztendő letűnt,
Sötét, barna hajam őszbe vegyült,
Lassan megnyugvó, csendes ember lettem,
Sokat okultam, sokat felejtettem,
De azt nem, bár sok országot bejártam,
Hogy egykor régen, forró, termő nyárban,
Egy kis faluban jártam…
Forrás: A Természet 18.
évf. 17-18. sz. 1922. szept. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése