Szegény kis állat, édes kis bogárka,
Fuss, fuss gyorsan, bújj el a rejtekedbe,
Habár tavasz csalóka napsugára
Éltet is önt piciny testedbe…
Ne sütkérezz az út meleg porában,
Vigyázz, maradj inkább a bús homályban.
Ne élvezd mit a természet adott,
Mert jön az ember s durván eltapod…
Forrás: A Természet 16.
évf. 5. sz. 1920. márc. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése