A koromsötét, zordon éjszakában,
Kis fényfoltot, - sugarat látok…
Agyam kábult, testem agyonvert,
Azt sem tudom fekszem vagy állok…
Csalódás!... nem!... – csillag ez mégis!
- Óh vagy talán a napnak képe.
Remegtetve sugára újját
Felhőknek sötét tengerébe!?...
… Az, az, - hisz terjed, sápad, pirkad
A pokoli kénköves éjszakába,
Igen a nap, - az áldott élet
Visszatér régen elhagyott honába, -
Óh nem vagyok vak, látok, érzek,
Megjött a hajnal!... – itt a hajnal!!...
- - - - - - -
A hajnal itt!! – ébredj vitéz pajtásom,
Szedd össze magad, tápászkodjál,
Így, így, csak talpra édes vérem,
Hű társam szörnyű kínjaimnál,
Fáj a sebed, nem bír a lábad,
Vérzik fejed, - óh majd begyógyul,
Újra születünk itt mindnyájan,
Az áldott napnak sugarátul!...
…Látod, pirulnak már az ormok,
A szellő mozdul, - röpke szárnya,
A felkelő hajnalnak hírét
Szél viszi az egész házába…
- Ébredj magyar! – előre bátran!
Már sugarak csókolják arcod,
Susogó lombok, víg madárdal
Köszöntenek, óh érzed, hallod!?...
Állj talpra vérem, bűneinkért
Mi ugyancsak megvezekeltünk,
- az Úr kegyelme velünk újra,
Megtisztultunk, újjászülettünk!...
- - - - - - -
S a bérceken már örömtüzek égnek,
Derü reszket a hármas halmokon,
Egekbe tör a könnyes ősi Hymnus
A milliónyi vérző ajkakon.
Az Úr palástját teríti ránk széjjel
Éltet lehelve rögbe, fűbe, fába.
Napsugarakon repülnek a sphaerák
Örömdalunkkal szét a nagy világba:
Im feltámadt, - újra él a magyar!...
- - - - - - -
… Hozsánát zeng ott fönn az égi kar…
1919. október
Forrás: A Természet 16.
évf. 6. sz. 1920. márc. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése