A te bölcsőd messze, idegenben ringott,
Ahol tán a virág néked nem is nyilott.
hol tán nem borult rád susogó fa lombja,
Tavaszi estéken. Édes Mindenségem
Nem volt aki érted éljen,
Nem volt aki a Neved susogja.
Máskép szól a madár, máskép száll a lepke,
Van már itten Édes, ki lelked keresse,
Kinek lelked buját sirva elzokogja
Tavaszi estéken. Édes Mindenségem
Van már aki Érted éljen,
Van már aki a Neved susogja…
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 47. sz. Zalaegerszeg, 1915. december 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése