Ha már ébren nem lehetek Véled,
Nem láthatom angyali szép képed:
Megadta azt a jó Isten nékem,
Hogy láthatlak sejtelmes, bús éjen.
Földöntúli álmaimban látom
Azt a rózsát halovány orczádon,
Azt a rózsát, melynek nincsen mása,
Bús szivemnek lenge, szép leánya.
Elémröppensz játszadozva, lengve,
Édes orczád ráhajtod fejemre,
S míg ajkadon tündérzene zendül:
Én álmodom titkos szerelemrül…
Forrás: Kiskunhalasi Ujság I. évf. 26. sz. Kiskunhalas,
1904. deczember 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése