A muszkától másodszor is
Tiszta már a földünk,
Észvesztetten menekülnek
Kiket meg nem öltünk.
Behunyt szemmel nem nézhette
A jóságos Isten,
Hogy ellenségünk uralma
Tartós legyen itten.
A Kárpátok valamennyi
Égbenyúló orma,
Büszkén néz a menekülő
Orosz seregrongyra;
Míg azalatt Petrográdban
Nagy oroszok cárja
Szegény küzdő magyar hazánk
Letiprását várja.
Egy legyőzött magyar nemzet
Kéne ugye, kéne?!
Békót verni hevenyébe’
Az ifjura, vénre…
Várod álmod teljesültét,
Hejh, de mind hiába!
Bús csalódás a te sorsod
Nagy oroszok cárja…
Fut az orosz amerre lát
Szép magyar hazánkból,
Miklós cárnak a haragtól
Egész lelke lángol.
Szikrákat hány, villámot szór
Sötét szemepárja - - -
Gebedj meg a haragodban
Nagy oroszok cárja!!...
*) Nagy
Lajosnak: „Lázas napokból” c. sajtó alatt levő kötetéből. S egyúttal figyelembe
ajánljuk e nagykanizsai széplelkű poétánknak költeményeit.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 20. sz. Zalaegerszeg, 1915. május 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése