Valahol messze; letaposott tájon
Nem suttog a szellő, nem nyíl a virág,
Nem szállnak a fecskék, nem szól a pacsirta,
Csak egy sápadt ember zokog hő imát…
Valahol messze… Lent a Maros partján
Repkénnyel befutott fehér kőkereszt…
Hogy aki ott nyugszik, vajon szeretett-e?
Az a sápadt ember, az
mondhatja meg.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 16. sz. Zalaegerszeg, 1915. április 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése