Mikor eszembe jutsz, átzokog a szellő,
Szivemet, lelkemet betölti a képed.
Fakadó rózsáim harmatos szirmain,
Májusi éjszakák büvös illatában
Felmerül emléked.
Mikor eszembe jutsz, miért nem vagy mellettem,
Hogy együtt nézhetnénk tavasz virulását,
Hogy abba a méla, imádságos csendben,
Hadd siratnánk együtt, sugaras álmaink
Lassu haldoklását.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 22. sz. Zalaegerszeg, 1915. június 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése