A csillagos égen, virág levelében,
Harmattól csillogó ibolya kelyhében
Keresi az arcát…
Csalogány dalában, levélsuhogásban,
Alkonyati szellő halk suttogásában
Véli az Ő hangját…
Hiába keresi ébren, álmaiban,
Hiába siet le a patak partjára,
Seholsem találja…
Messze van Ő innét. Puskája hegyére
Támaszkodva várja; mikor jön el végre
A várva-várt édes szabadság órája.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 17. sz. Zalaegerszeg, 1915. április 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése