Bámulva tekint ki a csillagos éjbe,
S prüszkölve, sikongva dübörg a vasút.
Előtte a réten, az éji setétbe’,
A lámpasugártól fénylik az út.
Éjfélnek a csendje borul le a tájra,
Egyszerre sikoly veri föl a mezőt.
Egy gyönge virág, egy kékszemü lányka
Fekszik letörötten a mozdony előtt.
Álmos utasok csapatokba verődnek:
„Egy lányka a sinre vetette magát!”…
S látják remegőn zöldjén a mezőnek,
Kicsinyke fejét, puha szőke haját…
Egy biztos a „tény”-t leirja sietve,
- Előtte a vértől szennyes út, -
Egy nő a szemét törűlgeti csendbe,
És zúgva, zihálva dübörg a vasút…
*) Mutatvány szerzőnek
„Hóvirágok” czimű sajtó alatt levő verskötetéből
Forrás: Kiskunhalasi
Ujság I. évf. 16. sz. Kiskunhalas, 1904. október 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése