Fővárosi fényes kávéházban
A megszokott jókedvü világ van.
Minden percről uj örömet tépnek,
Kacagnak a cifra fehérnépek.
Szól a zene. Cseng a pohár vigan,
Nincsen itt bu a harc napjaiban.
Hanem ott kinn csipős, hideg szélben
Fagyos eső veri az ablakot
S a kávéház áttört függönyén tul
Megvilágit három bus alakot.
Mintha koldusok volnának:
Kopott mind a három.
Meglátszik, hogy tuljárhattak
A magyar határon.
Szól az egyik: alig mult el tiz hét,
Ezt a várost, mintha kicserélték!
A falai csak megvannak rendbe,
De a népe, az ki van cserélve.
A virágtól alig birtunk menni
Akkor, hej! de most nem ismer senki!”
És idekinn csipős, hideg szélben,
Fagyos eső veri az ablakot
S a kávéház áttört függönyén tul
Megvilágit három bus alakot.
Mintha koldusok volnának:
Kopott mind a három.
Meglátszik, hogy tuljárhattak
A magyar határon.
Szól a másik:
„hej! főváros, szép vagy!
Hanem benned a tisztesség nem nagy.
Ünnepeltek, amikor elmentünk.
Vérző testtel, bénán visszajöttünk,
S itt még most is foly a mulatozás…
Hát ezekért hullt a vérünk, pajtás?”
S míg idekinn hullt a vérünk, pajtás?”
S míg idekinn csipős, hideg szélben
Fagyos eső veri az ablakot,
A kávéház áttört függönyén tul
Megvilágit három bus alakot.
Mintha koldusok volnának:
Kopott mind a három.
Meglátszik hogy tuljárhattak
A magyar határon.
A harmadikra került a szólás:
Nem ezekért véreztünk mi pajtás!
Ne haragudj te itten senkire.
Ez a város nem az ország szive!...
Kávéházban mulató népinek
Még a jó Isten sem adott szivet!”
És idekinn, csipős, hideg szélben
Fagyos eső veri az ablakot
Könnyes szemmel néznek a bajtársra
Az elébbi panaszos alakok.
… Csókolgat egy kis fényképet,
Hárman vannak rajta:
Két kis gyermek, - átölelve, -
Meg az édes anyja.
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 3. sz. Zalaegerszeg, 1915. január 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése