Estende halkan magam magamnak
A te szavaid suttogom:
- „Meglássa, hogy mily hű leszek önhöz”…
Ezeket mondtad, jól tudom.
És mikor hűnek kellett vón’ lenned,
Mikor már szentül szeretett szivem;
Akkor, oh akkor hagytál magamra,
Mikor szerelmed igaznak hittem!
Estende halkan magam magamat
Azért én egyre biztatom,
Oh, ha te nem is lettél hű hozzám:
Hű lett – az édes, bús dalom.
Ezek a dalok éltetnek engem,
Mint harmatcsepp a rózsalevelet…
Ezek a dalok zengik csodásan
Örökké tartó nagy szerelmemet!
Estende halkan magam magamnak
A te szavaid suttogom…
A lelkem bárha ugy vérzik tőle:
Mégis jól esik mondanom!...
Forrás: Kiskunhalasi
Ujság I. évf. 20. sz. Kiskunhalas, 1904. november 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése