Most, hogy haldoklik az erdő:
Zizegve hullni kezd a lomb
S a távoli hegyek ormán
Homályos köd is már borong,
Kis madár nem szól a bokorból
Messze el szállott szegény…
Fáj a lelkem minden ősszel
Levélhullás idején…
Oh! – volt idő nem oly nagyon rég
Akkor is ép’ hullott a lomb…
Akkor csak szerelem, reménység
Volt minden apró kis dalom.
Már nem találni csillagot sem
Életem borus egén…
Vár a lelkem, - csak érted sir
Levélhullás idején…
Forrás: Magyar paizs
XVI. évf. 39. sz. Zalaegerszeg, 1915. szeptember 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése